Vigyázat! Saját tapasztalaton alapuló, nem AI. által generált tartalom!
Aki most azt várja, hogy mindenféle számokkal és műszaki tartalommal teletűzdelt cikket fog olvasni, ne is haladjon tovább! Nekik javaslom tüzetesen átvizsgálni a műszaki adatlapot 
és elolvasni egy jó cikket a hibrid hajtásról (https://alapjarat.hu/e-autok/megis-miert-jo-egy-plug-hibrid-itt-valasz). Ezek kiválóan kiegészítik ezt a használati érték szemszögéből vizsgált tesztet! Vágjunk is bele!

     Mielőtt autóvásárlásra adjuk a fejünket érdemes minden esetben meghatározni az új „családi szekér" jövőbeni funkcióját.

 

 

 

 

 

     Ebben az esetben már ránézésre is azt sugallja az autó, hogy egy nagy kirándulásokra, nyaralásra és alapvetően hosszú utakra tervezett konstrukcióval van dolgunk – egyébként ezt megerősíti a hivatalos marketing szlogen: „Kalandra tervezve!". Ám ez közel sem így van. Kivéve, ha a kaland 100km-en belül van és át kell hozzá vágni egy sűrű forgalmú nagyvároson. Ugyanis az autónak rövidtávon és közép tempónál jön ki az a tulajdonsága, ami még a tapasztalt országjárókat is meghökkenti. Ilyenkor ugyanis – amennyiben fullra töltött akksival vágunk neki – 2l alatti fogyasztással számolhatunk, ami megdöbbentő egy ekkora, ilyen súlyú autótól. Ez persze árnyaltabb, mert ehhez jön még az otthoni hálózati töltés költsége, ami durván 600ft\100km. Így az üzemanyag költségünk 1800ft\100km (600ft\l –rel számolva), ami egy átlagos robogó fogyasztása. Tudom-tudom, a hatótáv mindössze 85km tisztán elektromosan, de ez a monstrum kiválóan használja a fékezést és a motorféket kiegészítő regeneratív féket az akkupack újratöltésére, így 200km-en minimális benzinmotor használat mellett javarészt EV módban közlekedhetünk. De félreértés ne essék hosszabb úton, tetemesebb autópályázás alkalmával sem túl riasztóak a költségek.

     Az Outlander már jó ideje a Mitsubishi zászlóshajójaként szolgál.

     Ennek megfelelően az ezt megelőző generációkban szélesebb motorpaletta állt rendelkezésünkre a választásban, és a hosszú útra való belénk égett válasz a diesel. Itt kizárólag a fogyasztás szempontjából vizsgálva a különbséget hamar rájövünk, hogy az tulajdonképpen nem is létezik. Tavaly nyáron volt szerencsém – egy nagyon kedves barátom jóvoltából – Olaszországban és Szlovéniában járni egy régebbi 2.2-es dieselmotorral szerelt előddel. Mivel 6-an mentünk, így szükség volt egy 7 személyes autóra. Az uszkve 1500km-es távolságot – amelyben azért volt gazdagon helyben „mocorgás" is – az autó 7.5l-es átlagfogyasztással hozta le. És itt jön az érdekesség. Az új üdvöskével teljesen lemerült elektromos erőforrással vágtam neki egy kicsivel több, mint 500km-es útnak és hazaérve szintén 7.5l-es fogyasztással zártam a túrát úgy, hogy huzamosabb ideig most használtam először hibrid autót, tehát nem vagyok egy „fogyasztás-zsonglőr". És akkor ne menjük bele egy diesel- és egy benzines-elektromos autó fenntartási költségeibe, mert tudjuk, hogy a diesel csak akkor termeli vissza a magasabb fenntartási költségeit (szerviz) takarékos fogyasztással, ha legalább 30.000km kerül bele évente (ami itt ugye az azonos fogyasztási mutatókat tekintve irreleváns). És az itt „akkupack-csere" felkiáltással ferforrtyanók figyelmébe ajánlanám, hogy az első generációs Outlander PHEV-ek 2013-as európai megjelenésük óta köszönik szépen, jól vannak. Ez a technológia ráadásul nem visszafele fejlődik. Mindezt ízig-vérig petrolheadként írom le.
Az autópályán persze charge üzemmódban 130-as sebességnél sikerült belőle 12.5l-es fogyasztást is kihozni.

 

 

 

 

 

      De ezen a 121km-es szakaszon 0-ról 71km-re töltötte a várható elektromos hatótávot, ami ezután 238km-ig kitartott 7l alá csökkentve az átlagfogyasztás egy hegyekkel teletűzdelt város-főútvonal szakaszon, amely után már nem belenyúlva a technika által optimálisnak vélt energiafelhasználásban a hazáig vezető 143km-es 90%-ban ismét autópályás tempóval megtett távolságon mindössze fél literrel kúszott feljebb az átlagfogyasztás. Még egyszer kiemelve azt, hogy nulla wattnyi „delejjel" a padlóban indulva.

     Szóval kijelenthető, hogy a 4b12 motorkódú 2.4l-es MIVEC benzines erőforrás nem egy kihegyezett motor, aminél az anyagfáradástól kell rettegni nap, mint nap. És az, ahogy ezt a viszonylag „mélytorkú" hajtóművet kombinálja a Mitsubishi az elektromos technológiával, zseniális. Hogy városi, hétköznapi autóként aposztrofálom technikai szempontból azt a rövidtávú fogyasztására alapozom. Egy gyerek suliba, egy az oviba, hazafele egy napi bevásárlás: 6.6l!

 

 

 

 

 

     Természetesen ezt is üres akksival. Ha otthon feltöltöttem volna, akkor itt egy kerek nulla állna. Az autót egyébként 74km-es tisztán elektromos hatótávra töltve kaptam meg az MM Import Kft.-től, a Mitsubishi Motors hivatalos magyarországi vezérképviseletétől, ami az első 200km-ig vissza-vissza töltögetve 2.3l-es átlagot jelentett, de az azt követő 200km-en sem ment 5l fölé. Viszont igyekeztem a való életben oly gyakran előforduló „nem kifejezetten optimális" esetekben vizsgálni, hogy az Outlander tud-e társunk lenni és ezért „mennyit kér". Ezért nem térnék ki arra, hogy mennyibe kerül 1km egy olyan családnak, akinek a hangár méretű házteteje faltól-falig tele van napelemmel pakolva, minden éjszaka felteszi a kiépített töltőre és napi 80km-t használja az autót Budapesten és az agglomerációba. A válasz mérhetetlenül egyszerű: nulla forint! Lezárva a „számolós" részt azért érdemes a fenn említett infrastruktúra bekerülési költségét és az autó vételárát is bevonni az egyenletbe, s úgy még mindig a 20éves kisköbcentis benzines lesz a „spúr-bajnok". De persze egy ilyen autó megvásárlásával nem is feltétlenül az a cél. Ez pusztán egy kellemes mellékhatás! Persze a „mire kell az autó?" kérdés nem pusztán az autó szempontjából érdekes. Kezdjük is a már említett „bevásárló autó" opcióval.

 

 

 

 

 

 

 

 

      Az óriási, teljesen kocka alakú, igen jól pakolható csomagtér december 21.-én sem igényel komolyabb tetrisz vagy puzzle előképzettséget,hogy a babakocsi mellé minden beférjen. Ráadásul a hasonló fenntartási költségekkel rendelkező kisautókkal ellentétben itt a kifejlett lumbágóval rendelkező tulajdonosok sem fognak üvöltve rendezkedni az autó magas kialakítása miatt. És ha anya attól tartana, hogy hogyan fogja „bepászítani" ezt a szörnyeteget két Tico közé, a rendelkezésre álló 360°-os kamera mellett az autónak botrányosan jó a fordulóköre és a vajpuha kormány legapróbb mozdulatára is engedelmesen elforduló 20"-os kerekek sietnek a segítségére. Kedves Hölgyeim: a hatalmas az új cuki!

     Ha a bevásárlás az egész család jelenlétét igényli, akkor sem kell kétségbeesni, ugyanis két gyerekülés közé még egy felnőtt is befér.

.
     A helykínálat egyébként több mint elegendő. Én 196cm és 140kg vagyok, mégis elfértem az autó összes ülésében. Sőt a magamra állított vezetőülés mögött sem koppant a térdem a háttámlán!
Mint már említettem, az autó optimális felhasználási jellegét tekintve nem egy tipikus hobbiautó, viszont teljes mértékben alkalmas rá! Szóval vadászó, halászó, gyűjtögető barátaim, kalandra fel!

  

     Az autó összkerék meghajtásáról két villanymotor gondoskodik, de ha nyakig ér a dágvány a benzinmotor is lódít egy nagyot az első kettőn. A közel 20cm-es hasmagasság számára nem akadály a göröngyös terep. A kényelem és tágas utastér oltárán feláldozott rövid tengelytáv viszont egyértelmű „red flag" azok számára, akik vannak olyan elvetemültek, hogy ezzel induljanak Babodon! Tehát nem célgép, de nyugodtan mehetsz vele „kukoricát lopni", mert hatol tökön-paszulyon!
     Használati érték szempontjából a fogyasztás függvényében elvetett kirándulás

és nyaralás sem idegen terep.

   

     Természetesen ilyen esetben a költségek csökkentése csak álom, de egy átlagos fogyasztás mellett egy közel sem átlagos útban lesz részünk. Az Outlander ugyanis kiemelkedően kényelmes ülései és üléspozíciója valamint a számtalan kényelmi funkciója gondoskodik arról, hogy a pihenésből hazaérve ne pihenéssel kelljen kezdeni a hétköznapokba való visszarázódást. A zseniálisan hangolt Yamaha hangrendszer a Világ összes hangszóróján keresztül duruzsol a fülünkbe elnyomva a munkahelyi stresszt, az elfelejtett évforduló mindmáig élesen zúgó visszhangját és - nem utolsó sorban – a hátul veszekedő gyerekek zsibongását! Figyelmed 100%-os, az út Te vagy! A dupla tetőablak már az utazás során eltölt minket a szabadság érzésével a szabadság alatt, a 302Le-s teljesítmény pedig gondoskodik arról, hogy gyorsan és biztonságosan érkezzünk meg a kiszemelt célponthoz. Egy előzés előtt nincs szükség egy 3 ismeretlenes egyenletrendszer megoldására: csak lenyomod a pedált és uzsgyi! Apropó biztonság! Kérlek, ne várjátok, hogy felsoroljam az aktív- és passzív biztonsági rendszereket, mert egy raklap van belőle. Viszont, amit nem olvasol az adatlapon: a szélvédőn át az utat figyelve az igen markáns vonalakkal tervezett motorháztető-rónaság terül el előtted. Feltételezem, nem kell kifejtenem, hogy mekkora biztonságérzetet nyújt, ha azt látod, hogy egy „átlagos méretű családi házat" tolsz magad előtt?! Persze az összképhez hozzá tartozik a beszálláskor szembeötlő 20"-os kerék, az ablakleengedéskor megpillantott extra vastag duplaüveg és a több mint masszív középkonzol – ami nálam az autó egyik negatívuma, mert ugyan ergonómiailag perfekt, de a térdem beleért.

     Visszatérve témánkhoz használati szempont lehet a foglalkozásunk. Itt az autó megjelenését emelném ki – amiről a későbbiekben még ejtünk pár szót.

 

 

 

 

 

     Az autó jó választás egy CEO igazgató számára, aki konferenciákra, üzleti tárgyalásokra, operába vagy épp egy Coldplay koncertre megy el vele. Szerintem bárhol, bármikor meg lehet jelenni egy ilyen Outlanderrel. Csak annyira kirívó, amennyi ahhoz kell, hogy megfelelő erőt sugározva hozzásegítse „gazdáját" egy pozitív első benyomáshoz.

 

 

 

 Mindazonáltal egy mezőgazdasággal foglalkozó termelő farmján se néz ki hülyén. És nem utolsó sorban meg is tudja vele közelíteni. A hátsó két ülés lehajtásával pedig a komplett állományt beterelheti a csomiba. Úgy gondolom, hogy ezzel a két „testvérszakmával" le is fedtük ezt a kérdéskört.

      Mindezeket kitárgyalva ott van még az autóvásárláskor felbukkanó „kisördög", a teljesen irracionális intuíció. Tetszik, vagy nem tetszik? Semmiképp nem szabad elbagatellizálni ezt a szempontot, ugyanis ha szeretünk egy autót, sok mindent megbocsájtunk „neki". Így a szerviz kifizetése is kevésbé fájó momentum és jó eséllyel a karbantartásra is többet fordítunk – nem mellékesen minimálisra redukálva ezzel az előzőt. Mondjuk a Mitsubishi kifejezetten megbízható autókat gyártott és véleményem szerint ezzel a modellel sincs ez másként, de azt majd az idő eldönti. Mindenesetre nem csak a 8év\160.000km garancia miatt lennék nyugodt egy Outlander megvásárlásakor!
      Elég naiv dolog volna azt hinni, hogy külalakra majd én „megmondom a tutit" vagy feltárom a bölcsek kövét. Nem. Ez abszolút szubjektív és annak is kell lennie. Ami ebből racionalizálható, hogy az autó mellett állva valóban erőt sugároz, robosztus és kétségtelenül hatalmas. Nekem kifejezetten bejön a légellenállásnak durván bemutató orr, a méreteit meghazudtolóan dinamikus vonalakkal rendelkező oldalvezetés és a kifejezetten sportos far.
     Viszont az, hogy milyen érzés egy autóban ülni, egyszerű materiális alapokon nyugszik. Ebben meghatározó szerepe van a beltér minőségének, a műszerfal átgondoltságának, a kezelőszervek elhelyezésének és az atmoszférának, amit ezek összessége teremt.

     

     Itt a jó hír az, hogy az összképet az igazi japán letisztultság jellemzi. Az anyaghasználat abszolút minőségi, a gombok masszívak, mindennek a tapintása puha és barátságos. Természetesen maradt pár kopogós műanyag, amiről a zongoralakk sem hiányozhat, de nem ez uralkodik. Szinte keresni kell. A kijelző nem akar minket felkészíteni a dinamika záróvizsgára és nem is kell elvégeznünk egy gyorstalpaló mérnök-kurzust, hogy értelmezni tudjuk, amit látunk. Persze a menüből elő lehet varázsolni mindenféle adatot, akinek ez a passiója. De aki csak vezetne, annak nincsen az arcába tolva egy Rosette kőnyi információ teljesen feleslegesen. A rendszer könnyen megtanulható, logikus felépítésű és egyszerűen kezelhető. És ami a legjobb, hogy az alapvető kényelmi funkciókat (mint például a légkondi) nem a Mátrix zöld betűi közül kell kivadászni, hanem egyszerű gombok és tekerő kapcsolók segítségével szabhatjuk igényeinkre az utazást. A csatlakozó nélküli telefontöltés lehetőségétől a szélvédőre vetített GPS-ig mindent IS tud az autó, amit a mai kor gyermeke elvár tőle. És ezek az extrák – az elmúlt 50 év Mitsubishi gyártmányú autóiból kiindulva – jó eséllyel 30év múlva is hiba nélkül teszik majd a dolgukat.

     Ami esetlegesen csökkenti a boldogságunkat, az a vezetéstámogató rendszerek rezgése, sikítása, fütyülése. Nem lepődnék meg azon sem, ha az ember szándékosan veszélyesen vezetne, akkor 1-2 gyomrost is kiosztana. Tudom, hogy ezek már az európai piacon kötelező felszerelések, de az biztos, hogy csak annak javaslom, aki utál vezetni. Annak mondjuk, javaslom! Miután ezeket egyszerűen – na nem elsőre, csak ha már megcsináltuk a vezetői mentett beállításainkat – a kormányról vezérelve kikapcsoltuk, meglepő dologra leszünk figyelmesek.
     Az autót jó vezetni! És ez az, ami miatt nem egy harmatos tinédzser szerelem ez a kocsi. Amiért nem fellobban és ellobban a lángja. Amiért az első ezer km után tudjuk, érezzük, hogy hű társra találtunk évekre, sőt évtizedekre. Mert jó vezetni! Nyílván ez nem az az autó, amihez keressük az indokot, hogy beülhessünk és uccu neki (a Mitsubishinek erre is van autója egy letűnt, ám igen dicső korból). De nincs rinyálás az előttünk lévő távolság miatt, ha valahova el kell, vagy el akarunk menni. Nem bánjuk. Mosolyogva ülünk be és már előre szeretjük az utat, amit az Outlanderrel fogunk megtenni.

     Sok cikkben felrótták neki, hogy keményre van hangolva a futómű. Valóban. És ez teszi izgalmasabbá a vezetési élményt. Ember legyen a talpán, aki 2025-ben olyan autót vesz, aminek a kormánya ilyen precízen visszajelzi az út minden cm-ét. Az S-AWC rendszer úgy osztja el a nyomatékot a kerekek közt, hogy az autót sínen húzzák. Persze a magas építés miatt ki lehet hozni a sodrából, de még az is vicces – kívülről nem tudom, hogy nézhet ki egy ilyen helyzet, de belül végig tudod, hogy mi fog történni és annak megfelelően reagál az autó, amit teszel. Ez ma már meglehetősen ritka.
     Mindezekhez társul a 302Le összteljesítmény és az összkerékhajtás. Nagyon könnyedén mozgatja az autót. Ami számomra meglepő volt, hogy a benzinmotor önmagában is szépen tekeri az első két kereket. Nem erőlködik. Ennek megfelelően el is tűnt az elődökből ismert 130km\h feletti üvöltés. Ugyanolyan csendes marad, csak a kijelző mutatja visszafogottan, hogy az elektromos hajtás kiszállt a buliból. És – mint feljebb már kifejtettem – még ilyenkor sem zabálja meg Libéria éves költségvetését. Nem tudtam az autót olyan helyzetbe hozni, amit az ne tudott volna gyorsan, biztonságosan és elegánsan megugrani.

 

 

 

 

 

     Nyílván a teljesítmény és a hajtásláncra vonatkozó mozaikszavak mögül hiányzik az érzés, de ha beül és elindul, komoly benyomást gyakorol az emberre már pár száz kilométer után. A negatívumként kiemelhető hangtalanság pedig borzasztóan szubjektív dolog. Nekem szükségem van a tüdőmet elnehezítő, ülésbe passzírozó gyorsulás mellé az üvöltő motor hangjára, de nem vagyunk egyformák.

     Alapvetően nem erre készült, nem ezt a funkciót tölti be. Amire viszont megálmodták, arra tökéletesen alkalmas.
     Összegezve. Egy komoly teljesítményre képes, hatalmas, kényelmes, biztonságos és minőségi „mindenest" kapunk a pénzünkért a jól ismert japán megbízhatósággal szavatolva. A kor elvárásainak teljes mértékben megfelel. Jómagam is azok táborát gyarapítom, akik nem az elektromos és hibrid autók gyártásában látják a bolygónk megmentését. Viszont ha ez az autó elődei nyomdokába lépve valóban megbízható marad 30 évig, a fogyasztásának köszönhetően és a dugók Co-szintjének csökkentése miatt komoly lépést tehet ebbe az irányba. És hogy mennyibe kerül nekünk támogatni eme nemes célt? Alapáron 19.900.000ft-ba. De ha tesztautó minden kényelmét szeretnénk élvezni Föld-mentés közben, akkor bizony közel 25millió forintot kell a kereskedésben hagynunk. Ez egy igen magas ár – bár ebben a kategóriában éppen csak átlagos - viszont gondoljunk arra, hogy ez a japán autógyár sosem dobta utánunk az igazán jó autóit gombokért és milyen jól járt az, aki annó összeszorította a fogát és kihozott egy mára már legendássá váló modellt.
     A jelenleg kapható autók között bátran merem csupa nagybetűvel írni az OUTLANDER nevet. A Mitsubishi újra megmutatta, hogy tud egy egyszerre szerethető és lenyűgöző autót gyártani. Ez egy olyan gyémánt, amit büszkén viselünk!

 

Írta: Csák József 2025-09-19

Hozzászólások